Remetekertvárosi Polgári Kör
Remetekertvárosi Polgári Kör 1923-1947
1923. márciusában 58 taggal alakult meg. Jelvénye, s egyben pecsétje egy cserkoszorú, közepén szálló turulmadár volt. Céljának a helyi polgárság erkölcsi jólétét, a haza iránti kötelességérzett fentartását, a községi szegényügy felkarolását tekintettel. Politikai kérdésekkel nem foglalkozott. A Kör helyiségében könyvtárat alakított ki, hírlapokat, folyóiratokat rendelt, előadásokat, felolvasásokat, kirándulásokat, társas estélyeket szervezett és tarott. A 18. életévüket betöltött fiatalok csak szülővel léphettek a Körbe, a 24. életévükkel nagykorúvá válók már önállóan.
A Körből való kizárásra adott okot az, akit "valamely bűntett vagy vétség miatt jogerősen elítéltek, ... akik nemzetellenes vagy hazafiatlan vagy közerkölcsökben méltatlan magatartást tanúsítanak akik a Kör tagjai között viszálykodást, a harag vagy gyűlölet magvát hintik szét, ... akik alaptalan rágalmakat és becstelen híreket terjesztenek egyes taébenság esetgokról. ... hazafiatlanság esetében ... mindenkor egy pártatlan állású becsületbíróság alakíttassék", amelynek pártatlan véleményét a Kör választmánya elé terjeszti, s amely azután az igazságnak megfelelően hoz határozatot.
A harmincas években már 118 tagot számlált. 1937-ben telket vásárolt az "újonnan parcellázott mészégető területén" 2300 P-ért. A Szent István u. 6. sz. alatti telekre egyesületi házat építtettek. A tagok kötelesek voltak három napot az építkezésen dolgozni, vagy azt megváltani napi 4 P megfizetésével.
A második világháború után működését szüneteltető egyesületet 1947-ben a belügyminiszter az 1938:XVII tc-re hivatkozva feloszlatta.
Tárgy: Jelentés az egyesületről a Magyar Belügyminiszter Úrnak,
Budapest.
A Remetekertvárosi Polgári Körről a következő jelentést terjesztem elő.
1. A Kör alapszabályainak megfelelően körhelyiséget tartott fenn, melyben a tagok a hét bizonyos napjain összejöhettek és olvasgathattak, elbeszélgethettek. A németajkú anyaközségben a magyar szellem ápolója volt. A polgárság társadalmi és anyagi érdekei előmozdítására mozgalmakat kezdeményezett (pl. piacnyitás, üdülőhellyé való átalakulás), hazafias ünnepélyeket tartott. A községfejlesztési ügyeket megbeszélte.
2. A Kör politikával sohasem foglalkozott. Tagjai ma is a különböző politikai pártokhoz tartoznak. Nyilas tagja sohsem volt, mert ezek gondolkozása még társadalmilag sem fért meg a Kör szellemével. Zsidó vallású tagjai is állandóan voltak, s emiatt a Kör senkit tagjai közül nem törölt.
3. Elnök dr. Bozsik Pál plébános, alelnökök Morbitzer Dezső nyug. székesfővárosi kertészeti igazgató és Eszterle József magán tisztviselő, pénztáros Bürchner György m. tisztviselő, könyvtáros Tattau Sándor, m. tisztviselő, jegyzők Rimóci Lajos szfővárosi tisztviselő és Nierwarter Károly szobafestő, titkárok Nagy Lajos tanár és Gál Lajos kárpitos, pénztári ellenőrök dr. Csorba Zsigmond ügyvéd és Vörösmarty Lajos OTI tisztv., háznagy Millebrand Antal ny. vasúti főkalauz, számvizsgálók dr. Székely Gyula PK. igazgató és Balázs Gyula ipartestületi elnök, gazdák Dinnyés Pál és Hegyi József nyugdíjasok, Bene Péter munkavállaló.
Az utóbbi években az egyesület vezetőségében nem volt személyi változás.
4. Az egyesület vezetői kivétel nélkül jó magyar hazafiak és fasisztaellenes gondolkozásúak voltak. Népbírósági eljárás egyik ellen sem folyik. Igazolásuk az illetékes helyeken megtörtént, részben most is folyik.
5. Az egyesület minden változás nélkül a mai viszonyok közt is a régi szellemben kívánja folytatni működését. Évek óta helyet ad a pesthidegkúti ipartestületnek, a körhelyiségi működését túlnyomóan az iparosok összejöveteli töltik ki. A körhelyiség különben kb. 2 év óta nem használható. Először magyar, majd német katonák foglalták le s jelenleg megszálló katonák tartózkodnak benne. A Kör legutóbbi választmányi ülést az óvodában tartott, hol a különböző demokratikus pártokhoz tartozó tagok a Kör további fenntartását és az erősen megrongálódott köri épületnek saját adományaikból és munkájukkal helyreállítását határozták el, mihelyt az épület felszabadul.
Pesthidegkút, 1945. augusztus 6. Dr. Bozsik Pál, elnök