Őstörténet
Részletek a Budapest Régiségei c. tudományos folyóiratból
1904. 8. sz.
Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban. 85-157. old.
Budapest területén több helyen találtak kőkori eszközöket - kőkori tanya lehetett Remete Mária sziklaodúiban.
Lóczy Lajos 1873-ban innen származó cserépdarabokat adott át a Nemzeti Múzeumnak.
1958. 18. sz.
Gábori Miklós: A Remete-barlang ásatásának eredményei. A magyar késői paleolitikum kérdései 9-52. old.
1949.: a máriaremetei Remete-barlang szurdokainak kutatása. Az ásatást Vértes Lajos végezte.
A maga nemében páratlan lelőhelyen 13 réteg különíthető el,
1-9-ig a holocén kor
- tűzhelyes települési szintek
- kelta, középkori, péceli kultúra edénytöredékei
- kora római, késő kelta-kori leletek
- kora vaskor, késő bronzkori leletek kerültek elő
- kerámia töredékek, csonteszközök, pattintott kőpenge, két, vadkan agyarból készült nyakék
A lelet-együttes ellenére megállapítható, hogy ember ritkán fordult meg a barlangban, amit az állati csontok csekély számú maradványai bizonyítanak.
373 db állati maradványt őrzött meg a barlang: nyúl, mókus vaddisznó, házi disznó, őstulok, bölény, szarvasmarha, juh és kecske, gímszarvas, őz, hiúz, ló vadmacska, rozsomák, nyest (nyuszt), borz, barnamedve, róka, farkas, kutya
Feltűnő a vadállatok nagy száma: szarvas, hiúz, vadmacska
Bronzkor: kőbalta, átfúrt dörzskő, örlő kövek, csiszolt kőeszközök
Az éghajlati változás következtében az erdőterület megnövekedett. Az ember a barlangot menedéknek használta, huzamosabb ideig nem tartózkodott itt. A ló és az kutya csak egy-két csonttal szerepel.
Korai mezolitikus lelet egy 8000 éves obszidián penge.
1984. 26. sz.
Gáboriné Csánk Vera: A Remete Felső barlang és a „dunántúli szeletien”
A Remete-szurdok igen mélyen bevágódott, meredek lejtőkkel szegélyezett, a völgy a pleisztocén korban száraz volt.
A kisméretű, eddig ismeretlen felső barlang feltárására 1969-70-ben került sor. Ismeretlen, mert a kutatók csak az alsó barlangot tárták fel.
Két teremből és az odavezető szűk folyosóból áll.