A templom
Esztergom és Vidéke 1931. május 24.
Mária Remete búcsújáróhely
A mindennapi élet gondterhei között az égiek után epedő lelkek valóságos üdülő- és gyógyuló helye MáriaRemete. Ez a különösen hangzó neve nem azért van, mintha e helyen valamikor egy remete élt volna, hanem azért, mert a templom kegyképe a sweiczi Mária-Éinsiedeln híres kegyelem képének a mása. A magyar név a németnek egyszerű fordítása.
A székesfőváros mellett lévő budai hegyekben járva a régi világ emlékei elevenednek meg e tájon. Solymár községnek már a neve is mutatja, hogy valamikor itt a sólyommadarakkal vadászó királyi szolgák letelepülő helye volt. A vidéket 1490-ben tényleg Corvin János birtokában találjuk és a község határában, a „Schlossberg"-en lévő romok, a hagyomány szerint, Mátyás király vadászkastélyának maradványai.
A mai Pesthidegkút község köze lében Szúnyog község (ma puszta) állott, melynek templomromjai még ma is láthatók. Mindkét község a törökök idejében teljesen elpusztult, csak a templom maradt még fönn, ahol egy ideig a kegykép is elhelyezve volt.
A jelenlegi Solymár és Hidegkút községek a török uralom után keletkezett új települések. Lakosaik Németországból költöztek be, magukkal hozván a svábokat jellemző mély vallásosságukat. A Hidegkúton letelepültek között volt egy Tolwieser Katalin nevű asszony (ma is vannak a községben Tolvizerek) aki az óhazából magával hozott Mária Einsiedeln
képet a falu mellett lévő erdőben egy fán helyezte el.
A képet a falubeliek annál inkább tiszteletben tartották, mert az őket az ó hazára is figyelmeztette. Szívesen jártak oda imádkozni a környékből is. Esterházy Pál herceg az 1696-ban kiadott „Mennyei korona" c. könyvében már említést tesz a képről.
Még látogatottabb lett a hely az időtől kezdve, amikor egy Forstmár nevű öreg vak asszony ott imádkozván a szeme világát nyerte vissza. E csodás gyógyulásról Jordánszky Elek „Magyarországban és az ahhoz tartozó részekben Bold. Szűz Mária kegyelem képeinek rövid leírása" c. könyvében emlékezik meg.
Hidegkút, amelyhez Mária-Remete tartozik, 1770-ben a báró Péterffy és a Nádasdy-Terstyánszky családok birtoka volt. Terstyánszky Anna a düledező régi templomból a kegyelem-képet elvitette az eredeti helyére és ott fából készült kápolnát csináltatott, amelybe az oltárt, oltárkövet és harangot is átvitette. Ez a fakápolna 1805-ig állott fenn. Ekkor Terstyánszky Ignác földesúr, püspöki engedéllyel, egy kőből épült kápolna építéséhez fogott, amelyet Jager Antal budakeszi esperes-plébános 1808-ban áldott meg. A kegyelemkép a kápolnában helyeztetett el. A kápolna búcsújául a püspök Kisaszszony-napját (szept. 8.) állapította meg.
Ezen kápolnát 1828-ban megnagyobbították, egyik felére sekrestyét, a másikra oratóriumot építettek, de kórusa és orgonája nem volt, „pedig nagyon szükséges lenne" írja 1829-ben Beke Ferenc plébános „hogy szentmise alatt az ének a mindenfelől jövő processziók különféle éneklése által össze ne keveredjék."
A búcsújáróhely évről-évre látogatottabb lett. Sokszor egész kocsi-tábor delelt a körüli erdőben, messze vidékről jöttek oda a búcsúsok, akik ájtatosságukat végezvén, szentképecskékkel teleaggatott borókaágakkal tűzdelték körül a kocsijukat és megkönnyebbült lélekkel hajtottak onnan haza. A kápolna egyre szűkebb lett a sok búcsús befogadására.
A jelenlegi góthikus stílű szép templom 1898-ban épült a régi fölé. Az új templomra való gyűjtést még 1879-ben megkezdték. Pauer János székesfehérvári püspök elnöklete alatt Eberling Antal és Szentkirályi Antal megalapították a Mária Remete Boldogasszony Kápolna Egyletet Mikor az új templom falai már álltak, a régit alatta lebontották. A felépült szép templomot Steiner Fülöp székesfehérvári püspök szentelte fel 1899. okt. 1-én.
A szertartás befejezése után karjaira vette a kegyelem-képet, processzióval körüljárták a templomot azután azt nagy tisztelettel elhelyezte az oltár mögött azon helyre, ahol mai napon is van.
Azóta alig van nap, hogy oda zarándokok ne érkeznének. Különösen a fővárosi katholikus hívők keresik azt föl nagy szeretettel. Vasár- és ünnepnapon zsúfolásig telve van a templom enyhülést és vigasztalódást kereső ájtatos lelkekkel.
