A remetekervárosi templom

Remetekertváros

   az 1910-1911 közötti Auguszta-telep, a két háború között kezdett igazán beépülni. Mivel két kilométeres körzetben nem volt templom, Schlachta Margit – a Szociális testvérek Társaságának alapítója – pesthidegkúti házának egy részében a székesfehérvári egyházmegyei hatóság engedélyével nyilvános kápolnát rendezett be. 1933-ban ideköltözött Bozsik Pál nyugalmazott gyöngyösi prépost-plébános, aki hamarosan megkezdte az egyházközség szervezését, majd a templom felépítését. Ez a kápolna volt a magja az 1934-ben megalapított önálló remetekertvárosi egyházközségnek.

   Országos gyűjtést indítottak, majd 1937. adventjén megtörtént a templom alapkőletétele. Öt évvel később, 1942. június 29-én, Svoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök úr szentelte fel a templomot.

   A baloldali szenteltvíztartó lábazatán a következő felirat tanúsága szerint: „Itt imádkoztak a lengyelek a magyarokért és saját hazájukért 1942-ben.” Az 1993. évi egyházmegyei határrendezés során az egyházközség az Esztergom-budapesti főegyházmegye hatósága alá került. Az egyházközség területén élnek a Szociális Testvérek, és a kriptában nyugszik a Szeretetláng mozgalom látnoka, Kindelmann Károlyné Szántó Erzsébet asszony.

   A 712 négyzetméter alapterületű épületet Kismarty-Lechner Jenő műegyetemi tanár tervei szerint Iványi Gyula építészmérnök építette. Homlokzatát Pál Mihály Árpád-házi szentjeinket ábrázoló két szobra díszíti. A kétezer fő befogadására alkalmas épület vasbetonpilléreken nyugszik. Őskeresztény bazilikára emlékeztet, tágas főhajóval és csak a közlekedést szolgáló keskeny mellékhajóival. A hat-hat pillér hét szakaszra osztja a hajót, tengelyében egy-egy ablakkal, melyeket Ungváry Sándor készített, a Szentlélek hét ajándékát jelképező mozaikokkal.

   A tizenkét méter magasan fekvő vasbetontestes mennyezetet kőrisfa burkolat takarja, melyet Börtsök László rajzai díszítenek. A két főoltár és a szószék olasz márványból készült. A templomban három kápolna van, alatta, külső bejárattal a kriptákat és urnákat mind a mai napig befogadó altemplom található.

   Az épület a II. világháború miatt befejezetlen maradt: nem készült el a toronyóra, és a templomtorony süvege, valamint az oltárkép és belső szobordíszítések sem. A háború után, a kommunizmus ideje alatt, ha lassan is, de tovább szépült a templom. A keresztút domborműveit és a templom pilléreit díszítő, szenteket ábrázoló tizenkét szobrot Vida Zoltán szobrászművész készítette. Rajta kívül Feszty Masa, R. Szörédi Ilona, Árkayné Sztehla Ili, Antal Károly, Ohmann Béla, Molnár C. Pál alkotásai csodálhatók meg a templomban. A főoltárkép Pogány Géza munkája, a Szentlélek eljövetelét ábrázolja. A templom orgonáját a pécsi Angster József és Fia orgona- és harmóniumgyár, 1867-1949 készítette.  A torony három harangját Gombos Miklós harangöntő készítette.

   Az épületet 1978-ban műemlék jellegűvé nyilvánították.