Máriaremete
Esztergom, (XXXVI. évf.) 1931. júl. 15. 77. sz. Keresztény politikai és társadalmi lap
Mária-Remete.
Különösen hangzó neve van ennek a főváros közelében lévő látogatott búcsújáróhelynek, mintha ott valamikor remete élt volna. Pedig a név egyszerű fordítása a svájci Mária
Einsiedeln nevű híres kegyhelynek, mert az ott levő kegyképnek mása a Mária-Remetén lévő nagy tiszteletben álló kegyelemkép.
A törökök másfél százéves uralma Magyarországon mindenütt csak pusztulást jelentett. Így pusztult el Mátyás király kedvelt vadászó helye, Solymár és így Szúnyog község is, a mai Pesthidegkút helyén. A törökök kiverése után az elpusztult helyekre ezen a vidéken németeket telepítettek le. A Hidegkúton letelepültek között volt egy Tolwieser Katalin nevű asszony (ma is vannak a községben Tolwieserek), aki az óhazából magával hozott Mária Einsiedeln-képet a falu mellett levő erdőben egy fán helyezte el. A képet a falubeliek annál inkább tiszteletben tartották, mert az őket az óhazára is figyelmeztette. Szívesen jártak oda imádkozni a környékből is. Még látogatottabb lett a hely az időtől kezdve, amikor egy Fortsrnár nevű öreg vak asszony ott imádkozván, a szeme világát nyerte vissza.
Az egyre nagyobb tiszteletben álló kép egy ideig a Terstyánszky család birtokán képezett Hidegkút régi templomában volt elhelyezve. A düledező régi templomból Terstyánszky Anna a kegyelem-képet elvitte a régi helyére és ott fából készült kápolnát csináltatott, amelybe az oltárt, oltárkövet és harangot is átvitte. Ez a kápolna 1805-ig állott fenn. Ekkor a földesúr püspöki engedéllyel egy kőből épült kápolnát építtetett és a kegyelemkép abban helyeztetett el. A kápolna búcsújául a püspök Kisasszony napját (szeptember 8.) állapította meg, amelyet ma is nagy fénnyel ünnepelnek meg.
Ezt a kápolnát 1828-ban megnagyobbították, egyik felére sekrestyét, a másik felére oratóriumot építtettek, de kórusa és orgonája nem volt. Az időtől messzebb vidékről is sokan jöttek oda búcsúsok kocsikkal, amelyeket azután szentképekkel ellátott borókaágakkal tűzdellek körül és ájtatosságuk elvégzésével boldogan hajtottak onnan haza. A kápolna egyre szűkebb lett a sok búcsús befogadására.
A jelenlegi gótikus stílben épült gyönyörű nagy templom 1898-ban épült a régi fölé. Az új templomra való gyűjtést még 1879-ben megkezdték. Pauer János székesfehérvári püspök elnöklete alatt Eberling Antal és Szentkirályi Antal budapesti polgárok megalapították a „Máriaremete Boldogasszony Kápolna Egylet"-et. Mikor az új templom falai már álltak, a régit alatta lebontották. A felépült szép templomot Steiner Fülöp székesfehérvári püspök szentelte fel 1899. október 1-én. A szertartás befejezése után karjaira vette a kegyelemképet, processzióval körüljárták a templomot, azután azt nagy tisztelettel elhelyezte az oltár mögött ama helyre, ahol a mai napig is van.
A kegyelemkép, amely előtt már sok csodás gyógyulás történt, a főoltár mögött imitált fán van elhelyezve, mert az eredeti fa már régen elkorhadt. Az ott látható kegytárgyak (láb, szem stb.) is viaszból készült másolatok, nehogy az eredetieket ellopják. A sekrestyében régi képek is találhatók, amelyek egy-egy csodás gyógyulást ábrázolnak. Most alig van nap, hogy oda imádkozók ne érkeznének. Különösen a fővárosi katolikus hívők keresik azt föl nagy szeretettel. Vasár- és ünnepnapokon zsúfolásig tele van a templom enyhülést és vigasztalódást kereső ájtatos lelkekkel. S. F. P.