A temető

   Nagy Emese, és Melis Katalin régészek ásatásából kiderült, hogy a 13. században épült templom körül létezett település és temető is. Az előbbi a templom nyugati, az utóbbi a déli oldalán. Míg Nagy Emese a templom korának meghatározására folytatott kutatást (1956), addig Melis Katalin 1966-os ásatása a falu elhelyezkedésének megállapítására, az 1975-ös a leletmentésre és a templomot körülölelő kerítőfal feltérképezésére irányult. Csak az 1985. augusztus 13-a és szeptember 20-a közötti ásatás tervében szerepelt a templom körüli temető kutatása. Az eredmény: a feltárt középkori sírok mindegyikét rátemetésekkel bolygatták meg a későbbi évszázadok alatt, ezért egy középkori eredetű sírt sem tudott in situ, azaz eredeti állapotában feltárni. Az ásatási idő rövidsége és anyagi fedezet hiányában mélyebbre nem áshatott, de még így is feltárt két gyermek és öt felnőtt sírt, igaz leletek nélkül.

   Oklevelek igazolják, miszerint a két falu nemes családjai egymás között is házasodtak így a középkori Gercse temetőjébe számos hidegkúti temetkezhetett.

   A 18. században, a  templom körüli temetőbe 1775-ig helyezték örök nyugalomra a Hidegkutat újrateremtő telepesek leszármazottait, itt hantolták el a pestisjárvány 164 áldozatát is.

   A templom kegyurai, a Tersztyánszky és Szunyogh család tagjai a templomon belül temetkeztek.

   A 18. század végén a hidegkútiak mind a gercsei templomot, mind temetőjét elhagyták.