Életrajzok, röviden
Porzechi, Janus főhadnagy
A pesthidegkúti tábor állományába tartozó Porzechi főhadnagy egyszerre két engedéllyel is rendelkezett: egy kinnlakási és egy eltávozási engedéllyel. Ez utóbbival a budapesti gyógyfürdők egyikét látogatta orvosi javaslatra és becsületszavát adta a táborparancsnoknak, hogy az engedélyt szökésre nem használja. Ugyanakkor egy bérelt lakással is rendelkezett a fővárosban, amelyre a kinnlakási engedélyt kapta.
A főhadnagy súlyos beteg, rokkant volt, a lábujjait kellet levágni. Lelki egyensúlyából azonban egy otthonról, Lengyelországból kapott levél billentette ki végképp: arról értesült, hogy a bolsevisták a feleségét, aki a vezérkar II. osztályán dolgozott, főbe lőtték. 1941. január 27-én Pesthidegkútról távozott bevásárlás ürügyén és nem tért vissza. Molnár Ernő táborparancsnok úgy vélte, jóllehet Porzechi „ismeretlen irányba”, távozott, elsősorban budapesti lakásán kell keresni.
Piotrowski, Michael alezredes
Az alezredes 1941 óta a pesthidegkúti tábor állományába tartozott, de nem a táborban lakott, hanem Csercsovics Lőrinc kőművesmesternél – Pesthidegkút-Erzsébetliget, Árpád u. 30. sz. alatt. A tábor állományába tartozott 1943-ban is, amikor a győri kórházban szívbajjal kezelték.
A kórházi ápolás után visszakérte magát Pesthidegkútra és engedélyt kér arra is, hogy ne a táborban, hanem korábbi szállásán lakhasson. Kérelmét nem teljesítették, Zalabérre helyezték át, pedig szállásadójának felesége levéllel fordult a honvédelmi miniszterhez és előadta, hogy Piotrowski alezredes, aki otthon földbirtokos volt, 1941 óta, mint fizető vendég lakik nála – a tábortól alig két km-re – és segít kis gazdaságát rendben tartani. Férje állandóan házon kívül dolgozik, fia pedig hadiipari munkás. Számukra nem elhanyagolható az a jövedelem sem, amit lakbér fejében fizet az alezredes.
Piotrowski 1943. november elején már a zalabéri tábor állományába tartozott. A tábor rangidős tisztje azonban november 11-én kéri a honvédelmi minisztérium 21. osztályának vezetőjét, hogy az alezredest helyezzék át Gencsapátiba, mert ott, Zalabéren „magaviseletével a tábor rendjét zavarja, a tábor rangidősének tekintélyét ingatja, és a fegyelem fenntartására káros hatást gyakorol.” A rangidős tiszt pedig nem volt más, mint a legendás Aleksander Król ezredes.
Samarga, Zygmund alezredes
Az alezredes Gyöngyösapátiból érkezett Pesthidegkútra 1943 januárjában, s még ez évben háromszor hosszabbították meg engedélyét. 1943. december 20-án „depressio”-t, állapított meg nála az orvos, ami „igen gyenge lelki ellenállás, szélsőségekre hajlamos” megjegyzéssel egészült ki. Ezért további gyógykezelés céljából 1944-ben még két hónapot – január-február – kapott. Hományi táborparancsnok jelentéséből azonban az is kiderült, hogy nem lakott a táborban, „kint lakó volt”, tehát más helyét nem foglalta el.
Rumpel, Tadeusz
A pesthidegkúti táboron kívül lakik: Budapest, XII. Széchenyi út 29. sz. alatt
Sawlinski, Jan dr. főhadnagy
Zalaszentgrótról kérte áthelyezését Pesthidegkútra. A keze ekcémás volt, és súlyos izületi bántalmakban szenvedett. Pesthidegkúti tartózkodása lehetővé tette számára gyógyfürdő látogatását, amit 1943. március 4-én vitéz Baló Zoltán ezredes engedélyezett is. Az engedély két hónapra szólt.
Skalkowski, Adam alezredes
Német nyelven írt levelet a pesthidegkúti tábor magyar parancsnokának, Hományi Kálmánnak és fia, Marian áthelyezését Balatonboglárról Pesthidegkútra. Hományi továbbította a honvédelmi minisztérium 21. osztályára a kérelmet, ami megjárta a belügyminisztérium IX. osztályát is. A fiú 1943. március 19-től tanult Balatonbogláron, de Hományi azt is jelentette, hogy az apa nem tud gyermeke ellátásáról gondoskodni.
Skalkowski három nap szabadságot kapott, elutazott fiáért Balatonboglárra és a fiú 1943 márciusában bevonult a pesthidegkúti táborba, de érettségi vizsgát tenni visszament a gimnáziumba.
Steifert, Marian dr. ezredes
Baló Zoltán kérte a Lengyel Katonai Képviselet élére. Az első világháború idejéből ismerték egymást. 1941-ben távozott posztjáról, utóda Alexander Król alezredes lett.
Tartik, Zygmund százados
A százados állandó pesthidegkúti tartózkodását két okból támogatta Hományi táborparancsnok. Az egyik megegyezik Barzdik Stanislaw ezredesével mégpedig, hogy a százados „az étkezde pénzügyi elszámolási munkálatainak elvégzésénél nélkülözhetetlen és betegsége nem gátolja őt e munkában.”, a másik, hogy a százados „kifogástalan magatartást tanúsít.”
Selypről érkezett Pesthidegkútra 1943 áprilisában, itteni tartózkodását 1944. március 31-ig meghosszabbították a „lengyel tiszti étkezde pénzügyi kezelésének zavartalan lebonyolítása” érdekében.
Trojanowski, tábornok (1886-1944)
Lengyel tábornok. 1939. szeptember 21-én lépett magyar földre. A pesthidegkúti táborban is tartózkodott, de kora, rangja és betegségére való tekintettel engedélyezik a táboron kívüli lakást. A háború előtt Horthy kormányzó is fogadta. 1944. március 19-én a gestapósok letartóztatták, 1944 augusztusában Mauthausenben kivégezték.
Piatkiewicz, Jozef alezredes
Piatkiewicz, Jozef alezredest Csathó Sándor táborparancsnok még Rákoscsabáról ismerte és már az ottani táborban is fegyelmezésére kényszerült, ami azt jelentette, hogy a siklósi büntető táborba volt kénytelen utalni először botrányokozásért, majd pedig szökésért. Itt, Pesthidegkúton is, mint Rákoscsabán, egy hölgy, név szerint Goralska Alina okozta a problémát. És itt, Pesthidegkúton is, mint Rákoscsabán, az alezredes Ostaszewski főhadnaggyal akasztott tengelyt.
1941. október 11-én, este fél hétkor a Klebelsberg Kunó út 219. sz. ház előtt összetűztek egymással: az alezredes – előadása szerint – önvédelemből zsilett-késsel sújtott a kétszer a főhadnagy felé, elfelejtvén, hogy a zsilett-kés nyitott. Pár perccel korábban ugyanis az üzletben élelmiszerjegyet vágott le vele. A főhadnagy súlyosan megsérült, vérző állapotban szállították a X. sz. helyőrségi kórházba. Az alezredes mellett szólt az, hogy önként jelentkezett a táborparancsnoknál, és adta elő a történeket. Az önvédelemre való hivatkozást elfogadta Csathó táborparancsnok, de jelentésében utalt arra, hogy már Rákoscsabán is igen feszült volt a viszony között, s az összetűzés valódi oka itt is az lehetett, mint ott, azaz, a főhadnagy tiszteletlenül nyilatkozhatott Goralska Alina személyéről.
A táborparancsnok jelentését az I/1. honvéd gyűjtőtábor Csoportparancsnoksága a HM 21. ügyosztályára, vitéz Baló Zoltán ezredesnek továbbította, aki úgy döntött, hogy az alezredes három, a főhadnagy hat hónapra vonuljon be a siklósi büntetőtáborba. Piatkiewicz, Jozef alezredes a büntetés letöltése után Kiskunlacházára került, míg Ostaszewski főhadnagynak végleg Siklóson kell maradnia. A tábor azért számított büntetőtábornak, mert területét semmilyen körülmény között nem hagyhatták el az oda internáltak.
Goralska Alina Pesthidegkúton maradhatott, csupán figyelmeztetésben részesült, de nem az okozott affér miatt, hanem mert a táborparancsnokságot megkerülve álnéven táviratozott Esztergomba, a polgármesternek.
Peretjakovicz, Tadeusz főhadnagy
Munkavállalási ügye 1944. március-áprilisban intéződik: őt a Mauthner Ödön Magtermelő és Magkereskedő Rt. kérte ki szellemi munkára. A kikötött kéthavi próbaidő alatt 250-280 P, alkalmazása esetén 400 P fizetést jeleztek megadni. Az iratokból kiderül, hogy a szellemi munka valójában ellenőrző munkát jelentett a magosztályozási telepen. Hat hónap szabadságot kapott, azzal a kikötéssel, hogy miután lakása Pesthidegkúton van, oda tartozik visszatérni munkája befejeztével.
Palysiewicz, Jacenty hadnagy
A hadnagy 1943. január 3-val vonult be a pesthidegkúti táborba, Kiskunlacházáról. Az orvosi vélemény szívizom-elfajulást állapított meg nála, amihez idővel baloldali ülőideg-gyulladás társult. Háromhavi tartózkodásról volt szó, amit időről időre meghosszabbíttatott, és amit a pesthidegkúti tábor rangidős tisztje, Bardzik mindig támogatott. Így 1944. június 30-ig maradhatott a táborban.
Mirocki, Józef dr. őrnagy
Az őrnagy az egri, a gyöngyösapáti és a szombathelyi tábor után a budapesti Honvéd Kórházban kötött ki 1942 augusztusában. Három – két egri, egy budapesti – műtéten esett át, baloldali, később kétoldali idült gennyes arcüreggyulladással kezelték. A harmadik műtét után olyannyira vérzett, hogy 13 napig az ágyat nyomta. Újabb műtétbe nem egyezett bele, ezért bizonytalan ideig további kezelésre volt szüksége. Orvosi javaslatra került 1942 augusztusában Pesthidegkútra. 1943 júniusában kérvényezte tovább-maradását, amit Hományi táborparancsnok is támogatott.
Medes, Józef dr. főhadnagy és családja
családjával, feleségével és két gyermekével menekült Magyarországra. Pesthidegkútra Balatonboglárról érkeztek, a gyermekek ugyanis a balatonboglári lengyel iskolában tanultak, a fiú a gimnázium, a leány az elemi iskola tanulója volt. Medes dr. érkezett elsőként Pesthidegkútra, majd a tanév végén visszament Danuta leányáért Balatonboglárra. E célból ún. szolgálati jegyet állítottak ki számára. Feleségét és fiát a győri honvéd kórházban kezelték, hogy mivel, arról nem szólnak a források. Ők ezért később érkeztek a táborba.
Medes életkoráról csak annyit tudunk, hogy idős ember, ő maga is beteg, kórházi kezelés alatt állt, Pesthidegkútra úgy került, hogy gyógykezelés céljából engedélyezték számára a főváros gyógyfürdőjének használatát.
A család 1942-től élt Pesthidegkúton, a számukra kiállított engedély szerint a táboron kívül lakhattak. Medes doktor 1943 nyarától a Budapesti Postaigazgatóságon alkalmazták.
Matuszczek, Franciszek alezredes
1942. január 1-től a magyarországi Liszt Bázis parancsnoka. Az ő indítványára kezdték szervezni a katonai táborokat. 1944. április 17-én eltűnt.
Hományi jelentése szerint: „f. hó 3-án az első nappali bombatámadás napján kezelés végett az egyik Üllői úti klinikára eltávozási engedélyt kapott, ahonnan azóta sem tért vissza a táborban lévő szállására.”
Budapesti, kispesti, csepeli, erzsébeti, vármegyei mentőknél, budapesti főkapitányság életvédelmi osztályán, Rókus Kórház ágynyilvántartó osztályán érdeklődött utána, neve sehol nem szerepelt a sérültek, ill. meghaltak jegyzékén. Nevezett hollétéről jelentés nem érkezett.
Jan K. Runiewicz: A Liszt Bázis
487. old. 1942. január 1-jétől Franciszek Matuszczak ezredes lett a Bázis parancsnoka.
488. old. Miután Matuszczak ezredes (álnéven: DOD) átvette a bázisparancsnok posztját, továbbra is embereket és felszereléseket dobtak át a futárútvonalakon egyik országból a másikba. Magyarországon aktuális információkat gyűjtöttek a politikai-gazdasági helyzetről, és fölvették a kapcsolatot a befolyásos, németellenes magyar politikusokkal. Matuszczek ezredesnek, a támaszpont parancsnokának a pesthidegkúti tiszti táborban volt a székhelye.
Az 1942-43-as években megalakult a Magyarországra internált katonák titkos katonai parancsnoksága.
489. old. Miután a budapesti Liszt Bázist alárendelték a Honi Hadsereg varsói főparancsnokának, Korkozowicz ezredes megkapta a Honi Hadsereg magyarországi különítményeinek parancsnoka hivatalos titulust (1943 májusában). A Liszt Bázis parancsnokának, Matuszczak ezredesnek volt alárendelve és egyúttal a helyettese is volt. Kidolgozták az összes katona, tiszt és szakember mozgósítási tervét is fegyveres fellépésesetére. …
A Honi Hadsereg Magyarországi Különítményeinek Parancsnoksága Pesthidegkúton volt, az internált tisztek szállójában. A törzskar főnöke azonban civil lakásban lakott Budapest Belvárosában. …
A Liszt Bázis Parancsnoksága 1943-1944 fordulóján új útvonalakat indított be postai küldemények és emberek határon való átjuttatására egyaránt, illetve a konspiráció erősítésére Magyarország és Lengyelország területén.
Menekült-rapszódia. Lengyelek Magyarországon, 1939-1945. Emlékiratok a bujdosás éveiből. A magyar kiadást szerkesztette és gondozta: Szenyán Erzsébet. Bp.2000. 300-301. old.
Majewski Myczislaw
1943 november közepén Majewski Myczislaw kérte, hogy Mieczyslaw nevű fiával Zalaszentgrótra helyezzék át. A fiú Budapesten tanult. 1943. november 25-én kelt orvosi bizonyítvány „traumás nervozist” állapított meg. Ideggyógyászati kezelés végett 2 havi pesthidegkúti táborba való áthelyezést javasolt számára a győri honvéd csapatkórház belgyógyászati osztályának osztályos orvosa. 1943 decemberében érkeztek Pesthidegkútra, „hol számára férőhely is biztosítva volt”, majd vissza kellett térnie 1944. február 10. körül Zalaszentgrótra.
Letynski Wladyslaw őrnagy
A gyógykezeltetése végett ideiglenesen a pesthidegkúti tábor állományába tartozó Letynski őrnagyért sógora, Hidy János egyetemi lektor a poseni m. kir. konzulátus vezetője és felesége vállalt felelősséget.[18] Vállalták az őrnagy gondozását a teljes felépülésig, s hogy anyagi és erkölcsi támogatásban részesítik. Állandó kinnlakási engedélyt kértek számára, amihez vitéz Baló Zoltán ezredes hozzájárult.[19] 1944-ben azonban már Gencsapátiból érkezett Pesthidegkútra gyógykezelés végett, három hónapra, majd 1944. július 27-vel visszatért Gencsapátiba.[20]
Kurcz, Jan százados
Kórházi kezelés alatt állt 1941. november 11-ig, majd „aktív”nak nyilvánítva 1942-ben visszautalták Kiskunlacházára. Pesthidegkútra Zalaszentgrótról érkezett, és itt, a 13. kerületi Róbert Károly körút 44. sz. alatti kórházban hunyt el 1944. január 7-dikén, szívelégtelenségben.
Kulka, Jan hadnagy
Zalaszentgrótról érkezett Pesthidegkútra 1944. január 5-én. Az orvos sokkizületi gyulladással kezelte, majd február 23-án még 4-6 heti kezelést tartott szükségesnek. Az engedély azonban csak március 5-ig szólt, ezért visszatért Zalaszentgrótra 1944. március 22-én.
Kulczyczki (Kulezycky), Wlodimierz százados
A mosdósi tábor rangidős tisztje jobb oldali ülőideg zsábában szenvedett. Az orvos gyógyfürdőt írt elő számára és kéthavi pesthidegkúti tartózkodást javasolt. 1943 augusztusában Mosdósról Kiskunlacházára kérte áthelyezését. Kérvényére, vitéz Baló Zoltán ezredes augusztus 25-én rávezette, hogy az „nem ütközik akadályba”.
Kruszewski, Jan főhadnagy
Az egyetemi közgazdász végzettségű, német – orosz - francia nyelven beszélő főhadnagy hazájában vezérigazgató volt egy 1200 munkással működő kémiai üzemben .
Állandó pesthidegkúti tartózkodási engedélyét, amit a Lengyel Intézet is támogatott, elutasították. Oka: 1941 végén Rákoscsabán botrányt okozott másodmagával, egy magyar férfival és két nővel ittas állapotba „kerültek”. Ittasan szidta a magyarokat és bántalmazta a magyar férfit. Rákoscsabáról Siklósra, majd Ipolgyhídvégre helyezték. 1942 novemberében Pesthidegkútra kérte magát, kenyér- és munkakeresés céljából, azonban nem keresett munkát, hanem a Lengyel Intézetbe járt kultúrmunkát végezni. (1943. február 20-22. között bábszínházat szervezett Budapesten és Pesthidegkúton.) Közeli vérrokona is itt volt már Pesthidegkúton: Peretjakovicz Tadeusz főhadnagy felesége és gyermekei, külön villában élnek.
A Lengyel Intézet kérvényében az állt, hogy nevezett főhadnagy színielőadásokat, felolvasásokat szervez; irodalmi anyagokat gyűjt; Ipolyhídvégen magyar nyelvű bábszínházat hozott létre. A főhadnagy munkája hatalmas területen mozog, különösen nyáron. A pesthidegkúti táborba tartoznék, de privátim lakhatnék fontos szellemi munkája miatt.
Baló ezredes haladéktalanul Ipolyhídvégre utasította vissza, de 1943 elején visszatérhetett Pesthidegkútra, de a kint lakást egyelőre nem engedélyezték.
Koss Wladyslaw dr. főhadnagy
Kérvényezte a honvédelmi minisztertől, hogy a bezáró balatonboglári táborból három gyermekét a kincstári listára felvegyék 1944. április 1-vel. A lengyel gimnázium és elemi iskola tanulói voltak: Felícia 1928, Olga 1929, Zsigmond 1931, Teréz 1934-es (elemista) születésű, ő maga pedig a pesthidegkúti lengyel internáló tábor lakója volt. Kérését május 17-i dátummal teljesítették.
1944. május 3.: a négy gyermeket Budapesten lakó magyar családok tartják el, könyörületből.
Kononowicz, Konstantyn őrnagy
1941. május 21-től báró Fiáth Ferencné nagyhorti birtokán dolgozott.
Knopinski Mihal hadnagy
Az 54 éves hadnagy a gyöngyösapáti táborból került kórházba, majd innen 1942. május végén Pesthidegkútra. A 10. sz. honvédkórházban jobb kézi ízületi gyulladással kezelték, és állítása szerint szívbeteg is volt, de ezt az orvosi látlelet nem igazolta. Pesthidegkúti tartózkodási engedélye hat hónapra szólt, amelyet először négy, majd újabb hat hónappal meghosszabbítottak. A magyar táborparancsnok támogatta hosszabbítási kérelmeit, Knopinski hadnagy ugyanis kifogástalan magatartást tanúsított.
Glod, Wladyslaw százados
Pesthidegkúton maradását kérvényezte.
Cetner Marian hadnagy
Idült ízületi gyulladás miatt két hónap pesthidegkúti tartózkodásra kapott engedélyt.
Bucholtz Adolf őrnagy
Az őrnagy azon kevesek közé tartozott, akiért magyar barát/ismerős állt jót, és segítette magyarországi tartózkodását. Az őrnagy az ipolyszalkai táborból 1943 szeptemberében érkezett Pesthidegkútra, gyógyfürdő látogatása céljából. Már az előző évben, 1942-ben is jöhetett volna, de akkor még visszatért Ipolyszalkára. 1943 őszén szintén gyógyfürdő látogatásra volt engedélye. Pesthidegkútról írt levelében azonban azt kérte, hogy Budapesten lakhasson, mivel képzőművészeti tanulmányokat folytat. Jótállója, Csorba Tibor festőművész és tanár támogatta a kérését és ajánlást adott számára, s ebben nemcsak az őrnagy képzőművészeti tanulmányait hozta fel, hanem azt is, hogy neki segít egy nagyobb munkában. Csorba Tiborról annyit azért tudni kell, hogy egyetemi tanulmányokat a varsói egyetemen is folytatott és 1936-tól az egyetem nyelvi lektora lett. Feltehetően a lengyelországi háború elől tért vissza Magyarországra.
Az I/1-es magyar táborparancsnokság nem javasolta Bucholtz Adolf őrnagy kint-lakását, a budapesti lakásínségre hivatkozva, maradt tehát a pesthidegkúti táborban. 1944-ben a Nitrokémia Rt. alkalmazta tolmácsként.
Borkievicz Adam alezredes
Megszökött 1941. szeptember 15-án (16-án).
Bikart, Jan hadnagy
1944. január 5-dikén helyezték át Pesthidegkútra, itt bőrgyógyászati, ill. ideggyógyászati gyógykezelés miatt 1944. március 31-ig maradhatott. A 11. sz. honvéd helyőrségi kórházban kezelték. Pesthidegkúton maradását Bardzik Stanislaw kérte, aki a pesthidegkúti tábor megalakulása óta, 1940 decemberétől volt a tábor lakója.
Benedykt Stefan dr. őrnagy
Budapestről 1941-ben távolították el politikai tevékenység miatt. Hathetes pesthidegkúti tartózkodásra kapott engedélyt 1943-ban, majd ismét budapesti tartózkodásra kért engedélyt. A 21. osztály vezetője, vitéz Baló Zoltán ezredes azonban nem járult hozzá „politikai tevékenység miatt, ami nem kívánatos.”
Bartoch, Wojtech őrnagy
Súlyos gyomorműtéten esett át (gyomorsüllyedés, gyomorhurut), az orvos szigorú diétát rendelt számára. Pesthidegkúton kezelték 1944. április – június 30. között. Tartózkodási engedélye 1944. június 30-ig szólt.
Bardzik, Stanisław
Ügyvéd, tartalékos őrnagy, a Nemzeti Párt képviselője a W-kirendeltségben.
(W-kirendeltség=W-placówka, azaz a lengyel kormány kirendeltsége a koalíciós pártok képviselőiből. Vezetője: Edmund Fietz-Fietowicz)
Peretjakovicz, Tadeusz főhadnagy
A főhadnagyot a Mauthner Ödön Magtermelő és Magkereskedő Rt. kívánta alkalmazni magosztályozási telepén ellenőrző munkára. Az előre kikötött kéthavi próbaidő alatt 250-280 P, alkalmazása esetén 400 P fizetést kapott. A táborparancsnok, Hományi a 21. ü. o. engedélye alapján hat hónapi szabadsággal bocsátotta el, de munkája befejeztével köteles volt Pesthidegkútra visszatérni.
Szelog (Szelag) Josef alezredes
Az alezredes Rákoscsabáról érkezett 1941. március 14-én Pesthidegkútra, a „szökésre hajlamos” megjegyzéssel. Ez azt jelentette, hogy nem hagyhatta el a tábor területét, még a faluba sem mehetett ki. Ennek ellenére nem maradt sokáig a táborban, 19-én este 20 és 21 óra között szállásáról eltűnt.
A Molnár Ernő által lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy az épület egyedüli bejáratánál őr állott, a folyosó ablaka azonban nyitott volt. Az alezredes tehát ezen keresztül szökött meg. A táborparancsnok megindította az ilyen esetekben szokásos eljárást a szökevény felkutatására, azaz a községi elöljáróság értesítése mellett értesítette a helyi csendőrséget is.
Borkiewicz Adam alezredes
Az alezredes kinnlakási engedéllyel rendelkezett, és innen, a szállásáról szökött meg szeptember 15-én vagy 16-án. Nem ment egyedül, vele tartott Tyczynska Mária lengyel alezredes leánya is. Miután Borkiewicz sem 15-én, sem 16-án nem jelent meg a déli ellenőrző sorakozón, miután a táborparancsnok által kiküldött rangidős lengyel tiszt a lakást zárva találta, a táborparancsnok Skalkowski, Adam alezredessel, a rangidőstiszttel, Klus, Karol hadnagy összekötő tiszttel, valamit Riesz István t. őrmesterrel szállt ki a szökevények lakását megvizsgálni. Az álkulccsal kinyitott lakást üresen találták, a szökevények minden holmijukat magukkal vitték, csak egy betört ablak árát – 3 P-t – hagyták az asztalon.
Borkiewicz Adam szeptember 1-én költözött a táboron kívül lakó Tyczynska Mária szállására, mert – a táborlakók elmondása szerint – gyöngéd vonzalom bontakozott ki közöttük. Ebből vonták le a következtetést, miszerint „feltehető, hogy ennek kitudódása miatt szégyenérzetük késztette őket a szökésre.”
Nem maradt más teendő a táborparancsnok számára, mint értesíteni a helyi csendőrséget, hogy kerítsék kézre a szökevényeket, illetve felterjeszteni a „változási kimutatást”, miszerint két fővel csökkent a pesthidegkúti lengyel internáltak létszáma.