Kurtz Ignác báró, cs. kir. kamarás

Kurcz (Kurtz), János Ignác báró, cs. kir. kamarás

Az osztrák (német?) származású báró 1682 körül állt I. (Habsburg) Lipót szolgálatába, s jutott magas hivatalba: császári-királyi kamarás lett, akit uralkodója diplomáciai megbízással két ízben is Moszkvába küldött.

1690-től 1694-ig a Pozsonyban működő Magyar Királyi Kamara, majd 1694-től 1713-ig a Budai Kamarai Felügyelőség tanácsosa. Ez utóbbi magas hivatalában a török alól felszabadított területeken az élet újbóli megindításával foglalkozott, s e feladatok között is a legfontosabbal: a fegyverváltság megállapításával, amelynek lefizetése után a régi földesurak visszakaphatták birtokaikat, illetve az újakat behelyezték birtokaikba.

Kurcz báró először császári adományként, majd a fegyverváltság megfizetésével jutott Hidegkút birtokába. Ám nem ez volt az első „szerzése” az országban. Tudjuk azt, hogy tíz évvel az ostrom után, 1696-ban a mai Batthyány téren (korábban: Felsővásártér, majd Bomba tér) lévő, a Dunához közel fekvő vendéglő, a „török ostromból jó fundamentummal megmaradt” épület a tulajdonába került. Innen, erről a nagy forgalmú vásártérről indultak a fogatok, szekerek Bécsbe, illetve az ország egyéb részeire.

S hogy pár évvel később miért választotta éppen Hidegkutat? Talán, mert az ostrom alatt lakatlanná vált terület közel feküdt a fővároshoz? Talán. Biztosan nem tudjuk.

1713. április 20-án bekövetkezett halála után özvegyétől, Constantia Theresia Delmontól (Dillman, Tillmann, Pillman?) Buda szabad királyi város, majd a m. kir. Kamara perelte el és szerzett birtokjogot Hidegkút területén. A 18. század első felében a település Mohács előtti földesurai, a Podmaniczkyak leányági örökösei – a Terstyánszky- és a Szunyogh-család tagjai – Hidegkút egy részét, sikerrel perelték vissza a Kamarától.