A Szunyogh család

Dr. Szunyogh Istvánnal folytatott beszélgetés,

1981. március 1-jén

Pesthidegkúti Helytörténeti Gyűjtemény

Jeszenyicei és budetini Szunyogh család

   A család eredete okirati utalások alapján az Árpádok idejébe nyúlik vissza. A család neve a Szunyogh, a magyar nyelvtörténeti etimológiai szótára szerint ótörök eredetű s a magyarba „Sumuk” vagy Sinik” alakban kerülhetett. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy a 14. és 15. századi oklevelekben ehhez hasonló alakú névvel nevezik a családot.

   A család első ismert tagja 1390-ben belsei Szunyogh Miklós Abaúj vármegye alispánja, országos nemesként.

   1394-ben Szunyogh Miklós, Mihály nyitrai püspöktől a káptalan hozzájárulásával megvásárolja a Jeszenyice nevű – Vágbesztercével határos – Trencsén megyei birtokot és annak bírósági jogát, 50 dénár márka ezüstért. (Zsigmond kori oklevéltár, I. kötet 3947. sz. okl.) A család ez időtől előnevét innen veszi.

   Szunyogh Miklós egyik fiával, Mátyással folytatódik a család. Mátyásnak két fia volt, Bertalan és Gáspár. Mátyás király idejéből több oklevélben szerepelnek, mint birtokadományosok és királyi emberek.

  Szunyogh Gáspár 1460-ban feleségül veszi Hathnay Rafael özvegyét, Pongrácz Erzsébetet – aki a Trencsén megyei budetini váruradalom birtokosa – és ekkor Budetin várába költözik. A váruradalmat királyi adománnyal is megerősítve, gyermekei számára is megszerzi.

   A család ekkor két ágra szakadt. Gáspár és leszármazottai Budetin várában éltek, Gáspár nagy birtokszerző volt Mátyás király hadjárataiban szerzett érdemeket fiával Mózessel együtt. Ezen ág tagjai később bárói, majd grófi címeket kaptak az uralkodóktól.

   Bertalan az ősi birtokon, Jeszenyicén élt leszármazottaival, akik mint a nemesi ág tagjai 1860-as évekig itt éltek, valamint a Budetinnel határos kisdivinkai birtokon.

   Bertalan a 16. században nagybirtokossá lett podmanini Podmaniczky család híveként Hricsó vár várnagya lett. A Szunyogh család mindkét ágának tagjai szoros kapcsolatba kerültek a nagyhatalmú Podmaniczky családdal. Ez a kapcsolat Hidegkút birtoklásával is jelentős. Az 1521. évben II. Lajos király Podmaniczky Mihálynak adományozza Hidegkút, Félkeszi, Borosjenő birtokokat.

Podmaniczky Mihály már 1480-ban királyi udvarnok, a mohácsi csatában esett el. Leszármazási rendje és a Szunyogh család tagjaival való kapcsolat az alábbiak szerint alakul:

Podmaniczky Mihály (?-1526) és felesége, Tárczay Katalin Sára nevű leánya Szunyogh Mózes felesége lett. Fiuk, Rafael a Podmaniczky család utolsó férfitagja volt. 1554-ben húgát, Sárát – Szunyogh Mózesnét – óriási birtokaiból több adományban részesítette, miután anyjukat, Tárczay Katalint Sára gondozta és fogadta családjába, továbbá hogy Podmaniczky Sára és Szunyogh Mózes házasságából 12 gyermek született. Rafael így akarta húgát segíteni.

1559-ben Rafael meghalt, és vele fiágon kihalt a Podmaniczky család.

Szunyogh Mózes – Podmaniczky Sára

Gyermekeik: János, Rafael, Burián, Sára, Ilona, Katalin, Magdolna

Podmaniczky Katalin – Elefánty Mihály

Gyermekeik: Imre, László, Barbara

Elefánty Barbara – Apponyi (?)

Leányuk: Barbara

Apponyi Barbara – Kádas András

Leányuk: Barbara

Kádas Barbara – Szunyogh Miklós

   Az óriási Podmaniczky birtokokat Rafael halála után a kincstár vette kezelésbe és megindult a leányági örökösök és az özvegy – Tárczay Katalin – örökösödési pere, amelynek során az özvegy nem tudta megvédeni jogait. Végül feleségül ment Ludaniczky László morvaországi báróhoz és elhagyta az országot.

   Podmaniczky Sára – Szunyogh Mózes házasságából származó gyermekek az örökösödési perben Bán városát és tartozékait kapták az 1559. május 13-án kelt ítélet alapján.

   A hatalmas birtok a királyi döntések következtében széthullott. Az a része, amely a török megszállta területen feküdt, így Hidegkút, Félkeszi, Borosjenő, a Szent Koronára szállott és jogilag a Kamara kezelésébe került.

   A valóságban az 1580/81. évi török kincstári adólajstromok szerint a budai szandzsákhoz tartozott. Ekkor már pusztabirtokként szerepeltek.

   1669-ben és 1690-ben Hidegkút községet az elpusztult helyek között írták össze.

   A török kiűzése után 1702-ben jeszenicei Szunyogh Miklós – a nemesi ág tagja – aki az ország legfelsőbb bíróságának, a Hétszemélyes táblának volt a bírája, megindította a hidegkúti birtokra öröklési igényét a királyi fiskus ellen. Jogcíme Podmaniczky Sára és Katalin leszármazottainak öröklési joga, elsődlegesen felesége, Kádas Borbála jogán, aki Podmaniczky Katalin egyenes leszármazottja volt.

   1733. III. 5-én kelt királyi táblai ítélet szerint a Podmaniczky-féle hidegkúti birtok a Szunyogh család birtokába került, amelyen 1701-ben öt, 1703-ban három jobbágycsaládot írtak össze.

   1706-ban kezdődött Hidegkút, Solymár és Budakeszi németekkel való betelepítése.

   Szunyogh Miklós még az 1733. évi táblai ítélet előtt hidegkúti birtokrészt is bérelt a Kamarától, de ekkor még báró Kurtz és a báró Péterffy család is birtokos volt Hidegkúton.

   1752-ben a Szunyogh család tagjai osztályos egyességet kötöttek birtokaik felosztására. Ennek alapján a hidegkúti rész Szunyogh Miklós leányának, Juliannának, Tersztyánszky Imre feleségének jutott.

Szunyogh Miklós – Kádas Borbála gyermekei:

Krisztina – Jankovich Miklós felesége lett, Ferenc, Pál

Julianna – Tersztyánszky Imréhez ment feleségül

György Jankovich Zsuzsannát vette feleségül

   Szunyogh Julianna – Tersztyánszky Imre gyermekei Ignác és József

   A Szunyogh család férfitagjai az osztályos egyesség során a Trencsén megyében levő birtokokat – Jeszenicze, Kisdivinka – kapták és ott éltek. A leszármazási táblázat szerinti Tersztyánszky Ignác és József utódok nélkül haltak meg, így a hidegkúti birtokrész a trencséni Kisdivinkán élő Szunyogh Ferenc leszármazottaira szállt vissza.

   A hidegkúti egyházközség kegyura a Szunyogh család volt. A gercsei kis templomba (ecclesia Lust) temetkeztek a Szunyogh és Tersztyánszky család tagjai.

   A Szunyogh család Trencsén megyei tartózkodása az 1870-es években szűnt meg, amikoris az ottani és a családtagok között korábban megosztott birtokrészek más családok tulajdonjogába mentek át.

   A családnak egy ága folytatódott fiágon. Szunyogh Miklós fia, Ferenc és ennek unokája, János Trencsén megye, majd ezután Pest megye táblabírája volt. 1854-ben halt meg, gyermekei János, Vilma, Stefánia és Ernesztina osztoztak a hidegkúti birtokon.

   Szunyogh János táblabíró fia, János, ennek dédunokája István és fia Balázs egyedüli egyenes ágbeli leszármazottak jelenleg.

Szunyogh Balázs (1954-1999) zeneszerző, kamarazene-tanár