Az el nem készült (szovjet) hősi emlékmű
dr. Cazga Viktória: Az el nem készült (szovjet) hősi emlékmű
A 2. világháború utolsó hónapjaiban a budai ostromgyűrűbe szorított Pesthidegkúton a fővárosért folyó harcok alatt számos helyen temettek el magyar, német, orosz, ukrán katonákat kisebb nagyobb tömegsírba. Ugyanakkor a mai napig felderítetlen azon civilek száma, akik a község megszállásának napjától – 1944. december 25-től 1945 márciusáig – estek áldozatul a megszálló Vörös Hadsereg atrocitásainak.
A harcok megszűnte után megkezdődhetett a katonasírok felkutatása, és összeírása. Az elszórt és jeltelen magyar honvéd- és német katonasírok exhumálásakor az elöljáróság küldöttei mellett a községi orvos, mint halottkém volt jelen. A vármegyei 1945/603. sz. rendelet előírása szerint jegyzőkönyvet vettek fel, majd intézkedtek arról, hogy az exhumálás után a holttesteket koporsóba helyezzék, a temetőbe átszállítsák, és ott a temető hősi parcellájában nemzetiség szerint külön, külön sírba temessék el. Pesthidegkúton azonban nem volt a temetőben kialakított hősi parcella, így – feltehetően – külön-külön temették el őket. (A hatvanas években a Magyarországon elesett német katonák sírjainak felkutatását és exhumálását a Német Szövetségi Köztársaság kezdeményezte. A többnyire jeltelen sírokból a maradványok elszállítása a budaörsi központi temetőbe mind a mai napig tart a német nagykövetség hathatós támogatásával. Az ország területén jeltelen sírokban nyugvó magyar katonák felkutatása napjaink feladata – Pesthidegkúton is.)
A Vörös Hadsereg elesett katonáinak eltemetéséről azonban minden esetben a területileg illetékes orosz katonai parancsnokság intézkedett: minden egyes katonasírt be kellett jelenteni Pesthidegkút esetében a budapesti II. kerületi orosz parancsnokságon, majd a kapott parancs szerint eljárni: az exhumált katonákat külön-külön koporsóba kell tenni, majd a temető hősi parcellájában külön-külön sírba helyezni, a hősi parcellát megfelelő emlékművel, a sírokat emlékoszlopokkal kell ellátni. A felmerülő költségekkel a parancsnokság nem foglalkozott azt – részükről magától értetődően – a településnek kellett rendezni.
Pesthidegkút területén az egyik legismertebb orosz katonai tömegsírból, a Hűvösvölgy közelében lévő OTI (Országos Társadalombiztosítási Igazgatóság) kórház kertjéből húsz orosz katona holttestét exhumálták. Az elöljáróság igyekezett az exhumálás, és a szállítás költségeit a kórházra hárítani. Felszólította tehát a kórház igazgatóságát a tetemek exhumálása és a temetőbe szállítására.
Az OTI kórház igazgató főorvosa azonban anyagi fedezet hiányában visszautasította a kérést arra hivatkozva egyrészt, hogy a kórház területén nem a kórház betegeit temették el, másrészt: nemcsak orosz katonák, hanem tíz magyar és egy német katona, továbbá olyan civilek is nyugszanak ott, akik háborús sebesültként haltak meg.
A huzavona a költségeket illetően 1946-tól 1948-ig tartott a kórház és az elöljáróság között. Az elöljáróság tájékoztatta a kórház igazgatót, miszerint: „az exhumálással kapcsolatos költségek annak az ingatlannak tulajdonosát terhelik, ahonnan a hullák elszállíttatnak” és, hogy „elöljáróságunk a közterületeken fekvő hullák” exhumálásával Kretz György helybeli temetkezési vállalkozót bízta meg, „aki természetesen a költségek megtérítése ellenében T. Cím vezetése alatt álló intézet kertjében fekvő hullák elszállítását is elvégezné.”
A község ódzkodása a fizetéstől érthető, ha tudjuk, hogy Pesthidegkút területén elszórtan eltemetett közel száz orosz katona exhumálásáról és temetéséről kellett gondoskodnia a budapesti II. kerületi orosz parancsnokság utasításának megfelelően.
1947-ben egy, augusztus 20-án összeállíttatott lista szerint:
a község temetőjében 51,
a régi temetőben (ma: Mosbach-park) nyolc,
a Gazda utca 45. sz. alatt 17,
a Gazda u. 52. sz. alatt egy,
az OTI-kórház kertjében még mindig 8 elhunyt katona,
az Ady Endre útra átnevezett Klebelsberg út 70. sz. alatt 10,
a Boldogasszony u. 54. sz. alatt, kettő,
a Boldogasszony u. 70. sz. alatt egy,
a Máriaremetei út 71. sz. alatt is egy orosz katona nyugodott még,
a Máriaremetei út 30. sz. alatt további négy.
A Nagyrét utca sarkán négy,
a Széchenyi utca 2. sz. alatt egy,
a Huba vezér u. 46. sz. alatt egy orosz katona nyugodott még mindig jeltelen sírban.
[Forrás: BFL V. 708. c Pesthidegkút nagyk. i. Ált. közig. i. sz. n.]
Az elöljáróság elsőként az exhumálás és a koporsós temetés költségeivel szembesült, amelynek segély formájában történő megszerzéséért a Magyar Jóvátételi Hivatalhoz és a Belügyminisztériumhoz fordult. Három helyi temetkezési vállalkozó árajánlata alapján hétezer forintban jelölte meg a szükséges összeget: „Minthogy, többnyire gyári munkásokból, napszámosokból, újtelepesekből és kis tisztviselőkből álló községünk a szóban forgó költségeket a sajátjából viselni képtelen, és erre háztartási költségvetésében fedezetet sem tud biztosítani, tisztelettel kérjük, hogy a fenti kegyeleti költségekre községünket 7000 Ft államsegélyben részesíteni szíveskedjék.”
Mind a Jóvátételi Hivatal, mind a Belügyminisztérium elutasította kérelmüket.
Végül a temetőben (ma: Véka utcai (lezárt temető) egy tömegsírba temették a Vörös Hadsereg elesett katonáit, 1947-ben pedig egy fából készült emlékkeresztet állítottak, ideiglenes megoldásként, addig, amíg meg nem épül a II. kerületi katonai parancsnokság utasítására a végleges hősi emlékmű.
(Az elesett magyar, ill. német katonák számára kialakított hősi parcelláról nem tudunk. Cz. V.)
A község vezetése újabb hétezer forintos kiadással szembesült amikor Machan József helyi vállalkozó megtette ajánlatát tett az emlékmű elkészítésére, ami azonban nem tartalmazta az emlékmű felállítását megelőző egyéb – szállítási, tereprendezési, alapozási – munkálatok költségeit:
„Költségvetés. Pesthidegkút községben építendő orosz emlék
Kőfaragómunka. Rajz szerint körülbelül 3.00-3.50 m magas, hidegkúti kőből tisztán megdolgozva minden kő és munka
2.800-3.200 Ft átlag 3.000 Ft
Kőművesmunka. Földalap, kőelhelyezési munka és betonmunka, állványfelállítás anyaggal együtt
4.000-4.500 Ft átlag 4.250 Ft
össz.: átlag 7.250 Ft
3 % forgalmi adóra + előre nem látható munkára 10 % kell számításba venni
Pesthidegkút, 1947. szeptember 30. Machan József”
Pesthidegkút bírója és főjegyzője egy újabb kérvénnyel fordult a szükséges anyagi fedezet kiutalása reményében a felettes hatósághoz, a Belügyminisztérium élén álló Rajk László belügyminiszterhez, de hiába:
„Belügyminiszter Úr!
Budapest Székesfőváros II. kerületének orosz katonai parancsnoksága elrendelte, hogy községünk köztemetőjében eltemetett 90 orosz hősi halott emlékére egy emlékművet létesítsünk.
Az elkészített és a parancsnokság által is elfogadott terv kivitelezése az előméreti költségvetés szerint a földmunkával együtt 18.000 Ft-t tesz ki.
Minthogy az emlékmű felépítésével járó költségeket háztartási költségvetésünkben egyrészt, mert a parancsnokság ez irányú kívánságát költségvetésünk letárgyalása után terjesztette elő, másrészt mert államsegély nélküli költségvetésünkbe azt beilleszteni egyébként sem tudtuk volna, a szóban forgó költségek kiutalását a Magyar Jóvátételi Hivataltól kérelmeztük.
A Jóvátételi Hivatal, kérésünket a Gazdasági Főtanács f. évi október hó 1-én tartott ülésén hozott 7719/1947. számú határozatára hivatkozva rövid úton elutasította azzal az indoklással, hogy a fent idézett rendelkezés értelmében, a szóban forgó költségek térítését Belügyminiszter Úrtól kell kérelmeznünk.
A fentiek alapján tisztelettel kérjük, szíveskedjék az orosz hősi halottak emlékének megörökítésére községünkben létesítendő emlékmű építési költségeinek fedezésére községünket 18.000 Ft segélyben részesíteni.
Kérelmünkre megemlítjük, hogy községünk államsegélyben nem részesült. Kérésünk kedvező elintézését ismételten kérve vagyunk Belügyminiszter Úr kész hívei.
Szentannai Béla s. k. vezetőjegyző Kőszeg István bíró
A tervező asztalon már elkészült emlékmű megépítésére nem került sor. Talán a fővárossal történő egyesítés – 1950. január 1. – miatt került le a napirendről, és mert a budai oldalon 1945-től állt már egy szovjet hősi emlékmű a mai Szent Gellért téren, 1947-től pedig Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása, a felszabadulási emlékmű a Gellérthegyen. Nem tudjuk. Ám azzal, hogy Pesthidegkutat a fővároshoz csatolták, megpecsételődött a (ma: Véka utcai lezárt) temető sorsa. Bezárták.
A fából készült emlékkereszttel megjelölt hősi parcellából a hatvanas években szállították el a kilencven orosz katona földi maradványait.