dr. Szentpétery Tibor

      Dr. Szentpétery Tibor 1916-2005

   Budapesten született, régi magyar-örmény családban. Az érettségi után jogi diplomát szerzett (1937). Fotózni előképzettség nélkül, érdeklődésből kezdett, s már 1938-ban aranyérmet nyert egy országos fotópályázaton. 1939-ben önkéntes katonai szolgálatra jelentkezett. 1941-ben csíkszeredai székhellyel járási és városi parancsnokhelyettes, 1942 májusában egy haditudósító egység vezetőjeként került ki a Don kanyarhoz. Augusztus 15-én súlyosan megsebesült és egy sebesültszállító vonattal hazahozták és egy gyors, bravúros operációval megmentették karját az amputálástól.

   Felépülése után továbbszolgált haditudósítóként. 1945 januárjában Németországba vezényelték, április 30-án esett amerikai hadifogságba, ahonnan 1946-ban érkezett haza szülővárosába, Budapestre.

   1946-1947-ben elvégezte a fényképész tanfolyamot, bizonyítványt, majd segédlevelet szerzett. A Budai Gyermekfotó műtermet (XII. Krisztina krt. 73.) vezette 1946-tól 1950-ig. A műtermet 1950. május 1-jén államosították, amely után a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Irodájában laborvezető, állásából rövidesen elbocsátották. Múzeumoknál – Nemzeti Múzeum, Budapesti Történeti Múzeum, Néprajzi Múzeum – helyezkedett el, végül 1953-ban a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézetnél helyezkedett el, és az Intézet jogutódjától  ment nyugdíjba.

      Fotózott a Don-kanyarnál, a hadifogságban, 1956-ban Budapest utcáin, régészek munkatársaként több száz     ezeréves    leletet, majd vezette a Budapesti Városvédő Egyesület fotócsoportját, kiadványokat állított össze,     szerkesztett. Fotóiból kiállításokat is rendezett, így pl. 2001-ben a pesthidegkúti Petőfi Sándor Művelődési Otthonhoz tartozó Közösségéi Házban, az erdélyi szász erődtemplomokról készített felvételeiből. Így figyelmeztetett múltunk magára hagyott, pusztuló,   felbecsülhetetlen értékű kincseire.

A képen: dr. Szentpétery Tibor és a kiállítást megnyitó dr. Czaga Viktória