Jegyzők

A (fő)jegyző  

   A település írásbeli ügyintézésének központja a jegyzői hivatal, legfontosabb letéteményese a (fő)jegyző. A 18. században ő volt a tanító, a harangozó, a kántor egy személyben. A 19. század közepén először az egyházi és a világi feladatokat választották el egymástól, majd a század második felében a jegyző és a tanító már nem lehetett egy és ugyanazon személy.  A század utolsó harmadától a jegyzőnek már jogi végzettséggel kellett rendelkeznie.

   Hivatala elfoglalásakor esküt tett. Miután Hidegkút lakosai németajkúak és katolikusok voltak, a falu igazgatásának nyelve pedig német volt, az eskü szövegét németül mondta el, amely szövegben szerepelt a hivatkozás az „egy élő Istenre, a boldogságos Szűz Máriára és Istennek minden szentjeire”.

   Esküvel fogadta, hogy írnoki teendőit pontosan végzi, elöljáróinak engedelmeskedik, hivatalos kiküldetéseiben – leltárok, végrendeletek felvétele, árverések levezetése – a törvény betűi szerint jár el.

   A jegyzői állásra pályázni kellett, a benyújtott pályázat elbírálása a közgyűlésen a képviselőtestületre tartozott. A megválasztott jegyző élethossziglan töltötte be állását, s csak felettes hatósága helyezhette át.

   A 20. században a közigazgatási feladatok írásbeli ügyintézését a főjegyző köré szerveződött jegyzői hivatal látta el.

[Az alább közölt névsor nem teljes, további kutatást és pontosítást igényel. Cz. V.]