árvák

1837-ben Holtsági János jegyző a pilisi járás főszolgabírói hivatalának kimutatás készített Hidegkút falu árváiról, akikről a községnek, illetve a megválasztott árvaatyának kellett gondoskodni.

Szülői végrendelet nélkül a gondoskodás állt az öröklendő vagyon felméréséről, megőrzéséből, ebből fizették az árva ellátását, taníttatását, majd a nagykorúsága után öröksége átadását. Végrendelet esetén őrködtek az örökség megőrzésén, s hogy az lehetőleg hiánytalanul a megnevezett örökös kezébe jusson.

Összeségében az árvavagyon tőkét is jelentett a falunak. Ha jól gazdálkodott vele a falu vezetése, azaz kamatra kölcsönt adott, a földeket, a gyümölcsöst bérbe adta, akkor nemcsak az árva vagyonát gyarapította, hanem jutott belőle haszon a falu közösségének is. Hidegkúton azonban - mind az ország sok száz hasonló helyzetű falujában - az árvák voltak a legszegényebbek.

A 19. század első felében létező magas halálozási számot jól jellemzi, hogy az alig ezer lelkes Hidegkúton (ami átlagban öt fős családdal számolva kb. 250 családot jelent), minden ötödik családban félárvákat, árvákat hagytak hátra az elhunyt szülők.

Hidegkúti helységnek 1836/37-ik esztendei első hat holnapokra készített jelentése az árvák állapottyáról

Hány árva találtaik a helységben:

jószággal bíró  nincs       szűkölködő: 51  az ő jószágaik csupán készpénzből állnak.

A nevezett árváknak rendszerint való gyámatyja: Balás Márton

Szülők:                      Árvák:

Az árvák vagyon összesen: 17630 forint 40 5/8 krajcár

ebből levettek: 1749 fl 7 3/8 x-t

maradt: 15881 fl  33 2/8 x