A kisbíró

A falu szája -   a kisbíró   

az egész lakosságot érintő községi határozatokat, rendeleteket, hirdetményeket közölte dobszó útján.

A dobolás rendjét pedig a helyi szokásjog alakította ki, amihez – magától értetődően – dob is kellett. A közpénztár terhére megvásárolt dobot kezdetben a bíró (19. sz.), később a jegyző őrizte. Amint összegyűlt néhány közlendő hír, kiadta a dobot a kisbírónak a dobolnivalóval együtt. A hivatalos ügyeket díjmentesen doboltatta ki, de doboltathattak helybeli s nem helybeli lakosok is, nekik azonban fizetniük kellett.

   A kisbíró csekély fizetésért gyalogolt a falu több pontjára, egyik helyről a másikra, hogy a közérdekű tudnivalók mindenkihez eljussanak. A millennium évében panaszkodott is a jegyző, miszerint a kisbíró fizetése egy évre oly csekély, hogy e tisztségre „rendes embert, állandóan megmaradót, nem kapni”. Szükséges tehát emelni fizetését, ami 1896-tól évi 140 forint lett a korábbi 80 forint helyett.   

   Dobolási szabályrendeletet csak 1933-ban alkotott a községi képviselőtestület, s ebben rögzítette a fizetendő díjakat is. A községben dobszó útján közhírré tenni csak a vezetőjegyző által jóváhagyott, és a dobolási jegyzőkönyvbe bevezetett közleményeket volt szabad. A dobolásra pedig akkor került sor, ha az azt kérő fél – magánszemély – a községi pénztárba befizette a díjat, ami a község területére szóló egyszeri dobolás esetén öt, Ófaluban csak három pengő volt.

   A kisbíró, nyakában dobjával, kedvelt, sajátos színfoltja volt a falu közéletének. (Dob)szavára összefutott a lakosság apraja nagyja. Jó és rossz hírt egyaránt kidobolt. Értesített pl. az adófizetés határidejéről, a sorkötelesek behívásáról, a járványveszélyről, kötelező oltásról, a betakarításról, az állattartás rendjéről, a szomszédos falvak Hidegkutat is érintő eseményeiről, a háború kitöréséről 1914-ben, a vereségről 1918-ban, s minden bizonnyal a trianoni békediktátum is így jutott a lakosság tudomásákra.

   A 2. világháború végén azonban rettegtek a szovjet megszállók által a kisbíró dobján kidoboltatott parancsoktól, mert ezek egtöbbször közmunkára szólították fel a lakosságot, s a vége a hírhedt malenkij robotra hurcolás lett.

   A községben 1949 végéig tették közzé dobolással a közérdekű híreket. Jegyzőkönyv, a bevezetett dobolandókkal, egyedül ebből az esztendőből maradt fenn, s ez az év az önálló Pesthidegkút utolsó éve is egyben. A bejegyzések az ország, s vele együtt Pesthidegkút demokratikusnak nevezett átalakulásáról szólnak, de arról is, hogy a háború nyomai még mindig tetten érhetők a hétköznapokban.

   A kisbíró dobja 1949 végén hallgatott el, bár egy-két dobolnivaló még az újév első napjain is akadt. 1950. január 1-től azonban Pesthidegkút Nagy-Budapest II. kerületének része le, a helyi lakosság tájékoztatása pedig a kerületi tanácsi adminisztráció feladata lett.

Kisbírók:

[A névsor nem teljes, további kutatást és pontosítást igényel. Cz. V.]