Nyári kalandok a Wippnernél
Budai Polgár 2019. augusztus 26.
Nyári kalandok a Wippnernél
Wippner Mihály pesthidegkúti vendéglős, a Gasthaus zum Einsiedler (A Remetéhez) vendéglő és kávéház tulajdonosa volt a századfordulótól haláláig, 1930-ig. Vendéglője rák és szárnyas ételeiről, valamint habos kávéjáról lett híressé, s ahol rákételekkel szolgáltak, oda nem a máriaremetei búcsújárók tértek be, sőt még csak nem is a legendával, nótával megörökített árnyas, tarka abroszos kisvendéglő törzsvendégei. Nem bizony. Vendégköre a főváros elegáns, úri társaságából került ki, akiknek gyors és figyelmes kiszolgálását frakkos pincérek sora biztosította.
Így volt ez az első világháború alatt is, amiért képviselőházi interpellációban rótták meg a vendéglőt 1918 áprilisában. A háborús nélkülözéssel küszködő lakosság nyomora ugyanis éles ellentétben állt Budapest szórakozni vágyó, hazai és külföldi gazdagjainak kirívó viselkedésével. Ők azok, akik valamelyik elegáns – Ritz, Hungária, Astoria, Royal – szállodában lakmároztak, majd délután tejszínhabos kávét ittak „a Wippnernél” a Hűvösvölgyben – szólt a képviselői dörgedelem a Tisztelt Házban. Talán igaza volt a képviselő úrnak, de erről éppen Wippner nem tehetett.
A Tanácsköztársaság napjaiban, a környéken menedéket lelő Rakovszky István politikus, a Katolikus Néppárt országgyűlési képviselője volt mindennapos vendég Zsófia leányával, Kenessey Miklós huszárfőhadnaggyal. Olykor-olykor egy Batthyány és Zichy gróf is megfordult itt, mint ahogy gyakori vendég volt az amerikai konzul is. Többnyire a vendéglő belső szobáiban étkeztek. Míg kint a cseléd mogorván elzavarta a sűrűn jelentkező kommunista gyanús vendégeket, addig bent Wippner maga tálalt különös figyelemmel ízletes ebédet vendégeinek.
A gesztenyefákkal övezett, hatalmas, árnyas kerthelyiség a proletárdiktatúra bukása után lett igazán felkapott, kedvelt szórakozóhely az úri közönség számára. Megfordult itt – többek között – Honthy Hanna, az elegáns és szép Simon Böske, aki az 1920-as években Miss Magyarország, majd Miss Európa lett. A vidéken megválasztott szépségkirálynők a budapesti Miss Hungária választásra is beneveztek, s fővárosi programjukban a múzeumlátogatás és színházi előadás éppúgy szerepelt, mint egy autós kirándulás Hűvösvölgy be és ebéd a Wippnernél.
1925 szeptemberében a kor sztárja, Fedák Sári, midőn elvált Molnár Ferenc írótól, válóperét intézendő hazajött, s egy vasárnap „régi kedvenc helyét, az öreg Wippnert fölkereste. Autón jött néhány német művésznővel, s úrral. A zsúfoltan megtelt Wippner vendéglő közönsége tüntető érdeklődéssel figyelte az isteni Zsazsát, aki fiatalosan sürgött-forgott, csevegett, kacagott s később társaságával simmizett, amihez Török Pista, zongorázott.” – szólt a tudósítás.
A Wippner azonban kedvelt helye volt vidéki, fővárosi és helyi egyesületeknek is. A vendéglőben tartották összejöveteleiket, műsoros társasvacsoráikat „szavalattal, énekkel és trianoni beszéddel”.
Ám a húszas évek közepén a felhőtlen szórakozás egy alkalommal tragikus véget ért. Történt, hogy „Tabajdy Eszter 24 éves hivatalnoknő Berecz József dr. mérnök társaságában betért a vendéglőbe uzsonnázni. Este hét órakor a sötétség beálltakor távoztak. Mikor áthaladtak a vendéglő kertjének egyik mellékösvényén, Tabajdy Eszter belezuhant az ösvény szélén ásott 12 méter mélységű kútgödörbe, melyet a vendéglő tulajdonosa szemétlerakásra használt. Tabajdy Eszter az elszenvedett sérüléseibe belehalt – tudósított a VENDÉGLŐSÖK LAPJÁ-nak júniusi száma (1925.).
A helyszíni vizsgálat után vádat emeltek Wippner Mihály ellen „gondatlanságból okozott emberölés vétsége miatt. A vádirat indokolása szerint, mint a vendéglő tulajdonosa, és mint családfő, jogi állásából kifolyólag elsősorban ő volt kötelezve arra, hogy a veszélyes hely a kellő óvatossággal be legyen fedve.” A sértett szüleinek ügyvédje, Csató Ferenc dr. pedig százmillió korona kártérítési összegért perelte a vendéglőst.
Egyedül az esetről tudósító újságíró értetlenkedett, hiszen aki ismeri a helyszínt, „bámulni kénytelen, hogy miképpen tudta fölkutatni” az ifjú párocska a vendéglőtől oly távol eső elrejtett kutat?
A választ jelen sorok írója olvasói fantáziájára bízza.
dr. Czaga Viktória helytörténész